Reményik Sándor fogalmazta meg ilyen egyszerű, és mégis gyönyörű költői eszközökkel azt az örökérvényű igazságot, hogy az emberlét a közösségi élettér bástyái nélkül élhetetlenné válik: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát.”
Az emberi értékeket csak élő közösségek tudják megőrizni és hatékonyan továbbadni. Ennek az őrző és továbbadó feladatnak fontos helye az iskola és a keresztény gyülekezet.
Arnót kevesebb mint háromezer lelket számláló község Miskolctól alig egy jó kőhajításnyira. Békességes hétköznapok, jó környezet, tiszta levegő, kellemes falukép fogadja az ideérkezőket. Ahhoz azonban, hogy egy község életképes, következésképp fejlődőképes legyen, emberközeli kapcsolatok is kellenek. Ezt a feladatot szeretné az Arnóti Református Missziói Egyházközség is felvállalni.
A falu lakossága eredetileg főleg evangélikus felekezetű volt. Az elmúlt évtizedek folyamatos betelepüléseinek hatására kialakult a négy történelmi egyházhoz tartozó színes közösség. A 2001-es népszámlálási adatokra támaszkodva a reformátusok, több mint ötszázan vannak.
A Rákócziak idején a község reformátusai a Felsőzsolca anyaegyházhoz tartoztak, majd 1857-től az ongai anyaegyházhoz.
Az 1930-as években csak két család volt református. A II. világháború idején sem voltak harmincnál többen.
Abban az időben havonta egyszer a szomszéd település, Onga református lelkésze, Kocsis Sándor tartott istentiszteleteket. Az idősek emlékei szerint az evangélikus templomban, evangélikus liturgia szerint, evangélikus énekeket énekelve. Csak a sákramentumok kiszolgáltatása folyt református rend szerint. Ez a szokás évtizedekig megmaradt, közben azonban a beköltözők átalakították a falu felekezeti megoszlását.
1962-től Baksy Rezső lelkipásztor vette szárnyai alá az arnóti reformátusokat. Gyakran betért a hívekhez rövid látogatásokra. A konfirmandus gyerekek felkészítése a szülők otthonában folyt, és a téli időszakokban néhányszor házi istentiszteletet is tartottak. Az egyik istentisztelet utáni beszélgetésben vetődött fel, hogy a reformátusoknak legyen református istentiszteletük. Az evangélikus lelkésszel való jó viszonynak is köszönhetően ezek után havonta kétszer vasárnap délután két órakor református istentiszteleti alkalmak indultak. Megalakult az első félhivatalos presbitérium és gondnoka is lett az arnóti szórványgyülekezetnek. Ezeknek a munkatársaknak a feladta lett a falu körzetekre osztása, a reformátusok felkutatása, az egyházfenntartói járulék összegyűjtése. A lelkésszel a kapcsolatot Tóth Lajos, majd Kardos József gondnokok tartották.
Az 1990-es években már 100 család volt a gyülekezet látóterében. Az istentiszteletekre azonban nagyon kevesen jártak. Sokakat zavart, hogy nincs saját épülete a reformátusoknak és a havi két alkalom is kevés volt egy bensőségesebb kapcsolat kialakításához.
1996-ban, az idős Baksy tiszteletes úr nyugdíjba vonulása után, mikor Csomós László vette át a gyülekezeti munkát, már égető gonddá vált az önállósodás igénye. Készült egy felmérés 1998-ban, hogy az egyházfenntartói járulékot fizetők támogatnák-e egy saját gyülekezeti hely megvalósítását. Az igenlés majdnem 100%-os volt, ezért a továbbiakban a hol? hogyan? és miből? kérdésekre kellett választ adni. Megindult a gyülekezeti otthon helyének keresése. Tapogatózó beszélgetések, tárgyalások után az önkormányzat birtokában levő, évek óta üresen álló volt iskolaépület magvásárlása tűnt a járható útnak. A 185m2 alapterületű épület közvetlenül az evangélikus templom mellett található, így a későbbiekben a testvérgyülekezetek együttgondolkodása, egymás erősítése, közös alkalmak tartása is megvalósítható lehet.
A gyülekezetépítés fáradtságos, hosszadalmas munka. Megfelelő személyek, munkatársak, imádkozó szívek kellenek hozzá.
Maga a Mindenható Isten bátorítását érezzük, aki erőt ad, kitartásra biztat, tanácsol, a kicsiből is képes sokat teremteni.
Az épület magvásárlásának terve mellett az önálló gyülekezet megalakulásának jogi feltételeit is végig kellett járni.
Első lépésként az Abaúji Egyházmegye felajánlotta, hogy az arnóti reformátusok a Borsod-Gömöri Egyházmegyéhez tartozzanak.
Szilágyi Zoltán lelkipásztor, a Miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon Tóth Pál diákotthonának vezetője esperesi megbízást, majd püspöki kinevezést kapott a gyülekezetszervezési feladat elvégzésére. Nevezett lelkész Arnóton, a gimnázium tulajdonában lévő szolgálati lakásban lakik, így az ingatlanokkal és erős anyagi alapokkal még nem rendelkező közösségben élve hatékonyabban hajthatja végre megbízatását, mintha valaki távolabbról időnként odautazva tenné ugyanezt.
Elsődleges feladat tehát, hogy az új közösség működési feltételei megnyugtató módon rendeződjenek és a település éltében pozitív formáló tényezőként jelenjen meg. A község reformátusai meghívót kaptak az alakuló istentiszteletre, ahol a szavazati joggal rendelkezők közül 53-an írták alá, hogy az Arnóti Református Missziói Egyházközség létrehozását támogatják, és annak tagjai kívánnak lenni.
Történt mindez 2001. október 28-án.
A következő év az önálló élet jogszabályi és adminisztrációs kereteinek megteremtésével kezdődött (egyházfőhatósági jóváhagyás, anyakönyv, folyószámla, adószám, tervkészítés, stb.)
A Zsinati jóváhagyás után adta meg a kinevezést Dr. Mészáros István, akkori püspök.
Az önkormányzat is felismerte, hogy egy gyülekezet alakulása nem öncélú dolog, hanem a közösség megerősítésének fontos területe. Ennek köszönhetően igen kedvező áron a gyülekezet tulajdonába került a volt iskolaépület, ahol megkezdődhettek a felújítási munkák. Még azon az őszön sikerült „lakhatóvá” tenni a házat. A belső tér átalakításával, nyílászárók áthelyezésével, betonozással, fűtésszereléssel kellett néhány hét alatt végezni. Feszített, de örömteli munka volt. Adakozások, egyházkerületi építési segély, pályázati pénzek, és nagyon sok kétkezi munka tette lehetővé, hogy a gyülekezeti tagok úgy tekintsenek erre a házra – a miénk.
2002. december 15-én ünnepélyes istentisztelet keretében birtokba lehetett venni a szépülő, bár még csak alig kész gyülekezeti házat. Az alkalmon a Miskolci Lévay József Református Gimnázium egyik osztálya szolgált. Megható volt az alig egy héttel későbbi karácsony est, ahol 30 hittanórára járó gyermek részvételével áldhatta az Istent a gyülekezet, amiért az adventi várakozás itt az arnóti reformátusoknál is beteljesült.
Ettől kezdve már minden vasárnap délelőtt saját lelki otthonunkban tarthatjuk istentiszteletünket!